Egy riporter mindig különösen boldog, ha egy hozzá közel álló sportoló nagy sikereket ér el. Nos, Vajda Attila pályafutása okán hosszú éveken át dagadhatott a mellkasom a büszkeségtől.
Láttam, ahogy ebből a fiatalemberből férfi lett, ahogy begyűjti az első érmeit és ahogy felér a csúcsra Pekingben - persze, ez utóbbit csak a tévéből, de úgy is hatalmas élmény volt. Annak különösen örültem, hogy semmit sem változott emberileg az olimpiai bajnoki címe után sem: éppen olyan közvetlen, céltudatos és segítőkész maradt, mint korábban volt. Tényleg remek fickó, most is öröm volt vele riportot készíteni.
